Az utolsó esély

Friedrich Merz már hozzászokhatott a politikai vereségekhez pályafutása során. Egykor Angela Merkel belső ellenzékéhez tartozott, mert elégedetlen volt az egykori kancellár menekültpolitikájával. Merkel mellett azonban labdába sem rúghatott a német kereszténydemokratáknál. Miután a CDU történetének egyik legsúlyosabb válságába került, a vagabund politikust választották meg a politikai erő elnökének. A keresztény uniópártok meg is nyerték Merz vezetésével a februári választást, de már az első megmérettetésnél elbukott. A keddi kudarc láthatóan megviselte: hiába rendelkezik egyértelmű többséggel a CDU/CSU és az SPD közötti koalíció a Bundestagban, a kormánypártok 18 képviselője nem volt hajlandó az első közben Merzre szavazni, így nem iktathatták be Németország kancellárjának. Mivel titkos voksolás zajlott, így nem tudni, hogy Merz személye vagy a koalíciós szerződés tartalma ellen tiltakoztak-e a lázadó honatyák. A sokkot azonban jól jelzi, hogy még az ellenzéki Zöldeknél is sajnálkoztak a kialakult helyzet miatt, hiszen mindenki számára világos volt: bármi miatt is döntöttek így az elhajló képviselők, ezzel csak a demokrácia alapelveit megkérdőjelező erőket segítették. Szerencsére viszonylag gyorsan sikerült kiköszörülni a csorbát, így másodjára már megkapta a szükséges többséget Merz, szerdán pedig már Párizsba és Varsóba utazhatott.