Badacsonyi Ágnes: Gombarend

Takarítók irodaházakban kukákba dobjákasztalok melletti papírkosarakbólmindennapi szemetünket,kávégépek poharai, pizzákzsíros dobozaival keverednek,használt elemek a halom aljára ülnek;a kupac-korona, valami lebomló,mondjuk, banánhéj,még szendén,barnulva-síkosodva rothad,ám némi műanyag testünkbe épülve,velünk együtt kerül majd a földbe.A gombák korhadt fákon fonalaikkal énekelnek.Fölényesek. Kalapjaik alól ellenségeskednek:Miféle élőlények fontoskodnak itt létezésükkel?Vonyítók, zümmögők, beszélők, némák? – egyre megy!Halandók.Nevetségesek.Sakálok, cickányok, madarak, legyek…mind bendőjében éget valamit.Magokat, bűzlő húst, penészes tápot,cukros levet, ami az asztalra ráfolyt– mi összekarmolt egünkön a kalandvágy,az utazás kerozinját.Bezzeg a gombák! A profi emésztők…Mit akarnak tudni a világról a gombák?Nem a tudás, az enyészet itt a biztos pont.A túlbuzgó majomtitkokat akart tenyerébe,ellenségei után magát rúgta gödörbe.Testén kívül szellemével emészt,elveket ropogtat, fajtársait köpi ki,mint leszopogatott csontokat.Ha belobban a szikra,pazar színek lesznek,a Föld végbele durrogva ürítia mindent-akarás salakját,lázas betegünk dönt helyettünk tovább,kohóban emésztődnek fegyverek,szétfolynak a föld gyomrában,a növények csak emésztőenzimek,ugyanígy az állatok, emberek;parlamentek, tornyok, színháztermek,erotikához használt játékszerek,képtárak, karámok, selyemruhák,bölcs könyvek, születésnapi tortacsodák,mindenféle gépek,szakállnyírók, botoxtűk,hajbodorító készülékek– égnek, égnek, égnek.Nyugalom jön.Velőtrázó csend.Esztétikus semmi.Csak a gombák folytatják idétlen éneküket.Atomsugárzást csemegéznek.Micsoda szép táj – dalolják spóragyerekeiknek.Végre!Mi maradtunk fent, ők szétporladtak lent.Gombavilág, gombarend.