Lassan másfél éve zajlik egy kíméletlen ellenséggel folytatott világméretű háború, melyet nem lőfegyverekkel, hanem biológiai eszközökkel vívnak. A modern tudomány próbál szembeszállni a természet rendkívül pusztító erejével, egy, a testet csupán reprodukciós közegként használó organizmussal. E harcban a személyes felelősség szerepe óriási, hiszen az egyén aktív részvétele nélkül nem leszünk képesek legyőzni e kórt, mely fokozatosan felemészti testi és lelki egészségünket, s rántja mélybe a világgazdaságot.
A JÁRVÁNY KRONOLÓGIÁJA 2019 decemberében röppent fel a hír, hogy egy kínai város piacán megjelent egy veszélyesnek tűnő kórokozó. A következő év januárjában a rangos Lancet orvosi folyóirat 41 igazoltan COVID-19-ben szenvedő páciensről számolt be. Ugyanebben a hónapban kiderült, hogy a vírus állati közvetítő nélkül terjed emberről emberre, kínai és ausztrál kutatók pedig meghatározták a SARS-CoV-2-nek keresztelt koronavírus örökítőanyagának bázissorrendjét. Februárban már tudtuk, hogy a vírus az ACE2 receptorhoz való kapcsolódás útján kerül be a sejtekbe. Márciusban világossá vált, hogy a kór cseppfertőzéssel terjed, majd nemsokára az is, hogy tünetmentesen is továbbadható. Kiderült, hogy egy, eredetét tekintve denevér-vírusról van szó, amely valószínűleg közvetítőn (tobzoska) keresztül került át az emberre.
Tavasszal hódító útjára indult a vírus - a globalizált világ sztrádáit használva ehhez. Európában elsőként az észak-olasz Lombardiában jelent meg, ahová egy kínai turistacsoport hurcolta be. Míg a tudományos kutatás pandémiát illető reakciója villámgyors volt, addig a politika sokáig tétlenül szemlélte az eseményeket. Döbbent szemtanúi lehettünk annak is, hogy a fejlett országok járványtani hatóságai gyakorlatilag nincsenek felkészülve egy ilyen pusztító eseményre. A Robert Koch Intézet ritka kivételnek számított. Dacára e ténynek és a németekre jellemző fegyelmezettségnek, Európa legnagyobb nemzete sem volt képes megállítani a vírust, viszont egészségügyük viszonylag kedvező statisztikákat produkált. A világ populista vezetői tagadták a járvány komolyságát, ami jelentős emberi és anyagi veszteségeket okozott ezen országokban. A Trump-adminisztráció a hatékony intézkedések helyett kifejezetten akadályozta a szakmai munkát és gyermeki reakcióként, labor-eredettel vádolta meg Kínát. Noha ezt az elméletet semmiféle tény nem támasztja alá, még nem lehet kizárni e lehetőséget, melyre a gyanú fő árnyékát Kína külföldi szakértőkkel való vonakodó együttműködése veti.
2020 tavaszán a világ megrémült a vírustól és igen komoly intézkedéseket hozott. Különféle modellek jöttek létre: Kína még korábban teljes zárlatot rendelt el, Korea inkább a széles körű tesztelés és a kontakt-követés útját választotta, Svédország a természetes nyájimmunitást hiú ábrándját követte, míg Európa többi része tesztelésen és szociális távolságtartáson alapuló hibrid megoldásokat választott.
A pandémia gazdagította nyelvünket, a pécéer (PCR), a nyájimmunitás, a T-sejtes immunitás és a neutralizáló antitestek a hétköznapi szókincs részeivé váltak. Különféle kimondhatatlan nevű, gyógyhatásúnak vélt szerek röppentek fel a remény sztratoszférájába, majd zuhantak vissza a szakmai kétely süllyesztőjébe. Máig nem halt el az a remény sem, hogy gyermekkori oltásaink valamelyike vagy a náthát okozó egyéb koronavírusok általi korábbi fertőzés védhet a SARS-CoV-2 ellen is keresztimmunitás által.
A világ óriási ütemű vakcinafejlesztésbe kezdett. A hagyományos inaktivált oltóanyagok mellett megjelentek a harmadik generációs vakcinák is. Adenovírus vektor-alapú oltóanyagot használtak már korábban jóval kisebb volumenben, pl. az Ebola ellen, de az mRNS-alapú vakcinák vadonatújnak számítanak, noha ilyen megközelítést kísérletesen alkalmaztak már ezt megelőzően rákterápiában. Az óriási finanszírozási források bevonása mellett egyéb gyorsítással járó újdonságokat is bevezettek a vakcinafejlesztés és engedélyezés során. Egyrészt, összevonták az első és második klinikai fázist, másrészt még azelőtt elkezdték a harmadik fázist, mielőtt az előzőt befejezték volna. E módszer a kísérleti alanyok számára kissé megnövekedett rizikót jelentett, de mivel az oltóanyag a harmadik klinikai fázis befejezését követően került a piacra (kivéve a vészhelyzet-diktálta korlátozott használatot), az össz-populációban nem növelte meg a kockázati szintet. Továbbá, az adminisztrációs időt csökkentendő, bevezették a gördülő értékelési rendszert, melynek során a hatóságok már a részeredményeket elkezdik vizsgálni, így nem kell megvárni a teljes dokumentáció elkészültét a beküldéssel.
A tavaszi hullám nem csupán az építés, hanem a rombolás erőit is mozgósította. Megdöbbentő mértékű támogatottsággal rendelkező mozgalmak jöttek létre az irracionalizmus jegyében, melyek tagadják a vírus vagy a járvány létét, illetve a védőoltások értelmét, sőt ez utóbbit veszélyesnek tartják, vagy egyenesen a mikrocsipek általi megfigyelés illetve a népszaporulat-csökkentés eszközének vélik. Az abszurd konspirációs elképzelések teoretikusai politikai és/vagy gazdasági érdekek által motivált fehérköpenyesek, ami újdonság az igazságon-túli világ drámai expanziójában. A szakma egyes képviselői nyilvános viták során próbálták a tényekkel szembesíteni e vezéreket. Sajnos pajzsot csak a tudományellenes erők felé tartottak, nem számítva a hátulról jövő "baráti tűzre", ezért komoly sebeket kaptak. A véleményformáló bölcsész értelmiség egy része átállt a rossz oldalra, előfordult, hogy egy lap teljes szerkesztőségével egyetemben. A jó oldal nagy hallgatói pedig most látták elérkezettnek az időt a nyilvános fejcsóválásra, mondván, vitákkal nem legitimáljuk az ellenfelet, vagy éppen ellenkezőleg, egyenlő partnerekként kell bánni velük. Sajnos az irracionalizmus kemény magját meggyőzni lehetetlen, mert őket nem a megismerés hajtja, hanem különféle pszichológiai motivációk. Sokan azt gondolják, ha megvilágosító tényeket tárnak eléjük, azok megfontolásra találnak. Ez az ún. "deficit modell" azonban hibás, mert nem az aktuális ismeretek hiánya a probléma, hanem a prekoncepció és az értelmezéshez szükséges kvalitás hiánya.
A nyár, főleg Európa számára egy lélegzetvételnyi időt adott a pihenésre és a következő hullámra való felkészülésre. Sok országban csak a pihenésre jutott idő.
Az őszi második hullámra egy eltérő paradigmával reagált a világ: a gazdaság védelme lett a prioritás az egészség mindenáron való oltalmával szemben. Tegyük hozzá, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen a lezárások hosszabb távon betegséget okozhatnak, többek között az egészségügyi intézmények korlátozott működése, valamint a bezártság és munkahelyvesztés okozta lelki problémák miatt, komoly dilemma elé állítva ezzel a politikát. Kiderült, a nyugati vakcinagyártók ígéretei a szállításokkal kapcsolatban túlzottan optimistának bizonyultak, a világ, élen Európával, még mindig oltóanyag-hiányban szenved. A második és a harmadik hullám különféle még fékezhetetlenebb mutánsokat vetett az amúgy is gyenge véderő partjaira. E variánsok már egészséges fiatalokra, sőt, gyermekekre is veszélyesek, és a már megszerzett immunitás csupán csökkent mértékű védelmet biztosít ellenük. (Szép Szó)
