Kustos Júlia: Advent, 6 betű

A hegycsúcsokon ülni meguntam, mondta egy nap.Minek teremtettem, ha meg se nézhetem tökéletlenhasonmásaimat testközelből? Nézni épp nézheted,mormog Gábriel, fel se pillant keresztrejtvényéből,még tudnia kell, mit mondott Goethe és a megfejtéshezhárom szónak híja.Foszforfejű tűzadó eszköz?, kérdezné. 5 betű.De amaz úgyse tudja, ott tart még, hogy kovakő,és csak ül, már megint a körmét rágja, unatkozik,dobálja hosszú lábait a trónszék egyik aranyozottkarfájáról másik aranyozott karfájára.Gyere, mondd el, mi bánt.Ismerte már istenét: ismerte fordulatát,szünetét és sóhaját. Tudta jól, melyikmennyire véletlen vagy kalkulált.Minden szeszélyét és félelmét agyereknek kit festmények mögé, sorokközé, koszorúk gyertyái elől és a hóesésszentségébe egyre nehezebb rejteni.A kamaszodó Úr újra elmondja, magányos.Újra előveszi párnája alól az emlékkönyvet,amire munkái túlnyomó részénél büszkébb,sokkal büszkébb. Készítette E. E. (6. osztály).Isten nem tudja, hogy csak az lehet övé,ami a földön előbb porrá ég.Saját szabályairól elfeledkezik: és kit tűznem ért soha, nem tudja elképzelni a tűzmardosó lángnyelveit.Gyufa, hát persze, körmöli Gábriel,és hallja miként sercen E. lánykezébentitokban azon a téli éjjelen, amikorelárulták legjobb barátnői.                    *Gábriel már harcedzetten trenírozza újabbmeg újabb angyalait. Ha kérdez: kérdezzvissza. Ha fenyeget: tudd be hangulatának.Ne félj, le nem fog taszítani, a legrosszabbmi történhet, hogy elfelejt, mondja, ésegy ajtó felé int, résnyire nyitva: szárnyat-lan angyalok egy asztal körül ücsörögnek.Bridzs, mondja az egyik.Hangja éteri, a többi nevet.Nincs különbség győzelem és veszteség közt,magyarázza, majd tisztázza a beavatást, a juttatásokrendszerét, elvárásokat és órájára néz.Még tíz percünk van ébredésig. Ha bármikérdésed van, a trónteremben megtalálsz.                    *Török nyúl, 6 betű                    *És csend.És a trónterem magasságos. Falainem kiáltanak emberért: elképzelnifelhőit, s megfesteni azokat: épp elég.Ott szendereg trónszékjén a tudatlangyerek, az intuitív művész. Tegnapkártyatrükköt kért, ma Ankara (Angóra!)térképét. Amiért rettegik és csodálják,hogy egy nap majd ez a két dolog minden bizonnyal összeér – miképp elfelejtett angyalainak küldetést találépp mire kiüresedne a kockapóker,a römi, és a bridzs, mire újra a fogas-hoz lépnek, végigsimítani a levedlettszárnyakat. A vágy még nemfogalmazódik meg, de a hangosbanPéter már így:Az Úr a trónterem mellettitárgyalóban vár titeket.A tollakat igyekezzetekgyorsan rendbe hozni.                     *Úrjövet, 6 betű                    *És izzadó tenyérrel várják, miért.Miért kell hirtelen jönni, vajon mia küldetés. Egyikük úgy hallotta,a másikuk szerint pont hogy nem.Az ajtóban Péter egyesével enged át, ésbizalmasan, mint pápából lett kidobóembereka fülekbe azt súgja: ha kér, ha parancsol, ha fenyeget,őt semmiképp, egy percre sem viheted át.                    *A feladatot felvázolja az Úr, majdhozzáteszi, semmi kényszer. És ál-ruháit egymásra felsegítik az angyalok.Egyik sem érti, de nem is firtatja.A halandók, és dolgaik – gondolják.Munkába mennek. Advent(!), halljákmindenütt. Lesimítják kötényüket kétlisztes kézzel. Mit ér a várakozásvárakozás nélkül.Mikor senki sem figyel,fényt lehelnek. És Istensóvárogva figyeli őketodaát.