Új képlettel bővült a menekültmatek
Egy olyan mechanizmusra tett javaslatot szerdán az Európai Bizottság, amely alapesetben nem tenné kötelezővé a menedékkérők tagállamok közötti elosztását, csak akkor (és ebben az esetben automatikusan), ha egy országnak más tagállamokhoz képest aránytalanul nagyszámú menedékjogi kérelemmel kell megbirkóznia. Az ilyen esetekben automatikusan hatályba léptetendő „méltányossági mechanizmus” a tagállamok egymással szembeni szolidaritásának kifejezéseként garantálná a teherbíró képességet meghaladó számú menedékkérő többi tagország között, az egyes országok gazdasági teljesítményével és lakosságszámával arányos elosztását.
Mindez azt is jelenti, hogy az Európai Bizottság a dublini rendszer reformjára jó egy hónappal ezelőtt bemutatott két opció közül a jelenlegi status quo és a drasztikus átalakítás között, egy köztes megoldásra szavazott. Továbbra is érvényben maradna tehát az a szabály, miszerint a menedékjogi kérelmet az EU-ba való első érkezés szerinti országban kell benyújtani és elbírálni az érintett országok hatóságainak.
De, az olaszországihoz és görögországihoz hasonló helyzetek elkerülése végett (amikor is egyes országoknak lényegében egyedül kellett állniuk a menekültek áradatát) Dublin új formájában egy automatikus szolidaritási mechanizmust vezetne be, indokolt esetben egy előre meghatározott létszám feletti menekültek tagállamok közötti szétosztásával. A Bizottság által méltányossági mechanizmusnak nevezett eljárásban, akárcsak a menekültek áthelyezésére vonatkozó korábbi ideiglenes mechanizmusokban Nagy-Britanniának, Írországnak és Dániának nem kell kötelezően részt vennie.
A javaslat lehetőséget adna a méltányossági mechanizmusból való ideiglenes kimaradásra 12 hónapos, egyszer megújítható időtartamra akkor, ha a tagállam minden egyes menedékkérő után (akit a rendszer szerint át kellene vennie) 250 ezer euró (körülbelül 78 millió forint) „szolidaritási hozzájárulást” fizet az ő helyére belépő másik tagállamnak. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke emlékeztetett rá, hogy helyi szinteken, a helyi önkormányzatoknak jelentős költségeket eredményezhet a menekültek befogadása és ellátása. A Bizottság ugyanakkor nem csinál titkot abból, hogy a pénzügyi megváltás összegét szándékosan azért szabták meg olyan magas szinten, hogy az visszatartó erőt jelentsen a tagállamoknak és inkább a részvétel mellett döntsenek.
A javaslat értelmében egy, a majdani EU Menekültügyi Ügynökség (jelenlegi EASO) felügyeletére bízott számítógépes rendszer segítségével naprakészen nyilvántartanák az egyes tagállamokban benyújtott menedékjogi kérelmek számát. Ez minden egyes, az EU-ban benyújtott kérelmet regisztrálna, továbbá minden egyes, a tagállamokba az EU-n kívülről áttelepített menekültet is.
A rendszer kijelezne, riasztást adna ki minden egyes esetben, ha egy adott tagállamban egy bizonyos szintet meghaladna (lényegében aránytalanul nagy létszámot érne el) a benyújtott menedékjogi kérelmek száma. Ehhez társul majd egy másik szempont is, nevezetesen az, hogy az illető ország az utolsó 12 hónapban mennyi menekültet telepített át (fogadott be) az EU-n kívülről. A két szám együttes hatója határozza majd meg, hogy megszólal-e majd a riasztó.
Azt, hogy mi minősülne aránytalannak, az ország gazdasági teljesítményével (a tagállam teljes GDP-je) és a népességszámával arányos teherbíró képesség határozná meg. E két mutatóból előzőleg levezetnének egy százalékos arányt, ami a tagállam részesedése normális esetben az EU-ban benyújtott összes menedékjogi kérelemből. Ezt a kulcsot vetnék össze az ország tényleges terhelésével. Ha a benyújtott menedékjogi kérelmek száma az adott országban eléri a „teherképesség-bírási mutató” 150 százalékát, akkor a „méltányossági mechanizmus” automatikusan hatályba lépne.
Ettől kezdve minden újonnan benyújtott menedékkérelmet a többi tagállamba irányítanak át, és vele együtt a menedékkérőket is. Mindez egészen addig tart majd, amíg a szolidaritásra rászoruló országban a menedékjogi kérelmek száma nem csökken újra az ország referenciaértékének 150 százalékos szintje alá. Megfigyelők megjegyzik, hogy egy dolog, hogy mit dob ki a számítógép, és egy másik dolog a menedékkérők másik országba történő áthelyezése. Tavaly szeptember óta létezik egy tanácsi döntés 160 ezer menekült ideiglenes mechanizmus keretében történő áthelyezéséről, a ténylegesen elszállított menekültek száma azonban csak töredéke ennek a keretnek.
Az tehát, hogy konkrétan hány menedékkérőt irányítanának át az egyes tagállamokba, egyfelől a tényleges számtól (ami előre természetesen nem ismert), másfelől a tagállam gazdasági teljesítménye és lakosságszáma (50-50 százalék) alapján meghatározott elosztási kulcstól (egy százalékos aránytól) függ majd. Magyarország részaránya nagyjából mindkét mutató alapján 2 százalék körül van.
A nyomon követő rendszer azonban azt is figyelemmel fogja kísérni, hogyan alakul a méltányossági mechanizmusban résztvevő tagállamok helyzete, és amennyiben elérik a saját referencia mutatójuk 100 százalékát, nem továbbítanak hozzájuk új menedékjogi kérelmeket.
A rendszerben minden tagállam nulláról indul, és csak elindításától számítva kezdi regisztrálni az új kérelmeket és áttelepítéseket.
Frans Timmermans sajtóértekezletén hangsúlyozta: ha a tagállamok nem találnak közös nevezőt, a végén mindig egyetlen tagállam nyakába szakadnak majd a menekülthullám terhei. „Ha nincs szolidaritás ebben a kérdésben, akkor más területeken sem lesz, és ez súlyos csapást mér majd Európára. Az együttműködéstől tartózkodó országoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mivel játszanak… Európa nem így működik. Nem fordítasz hátat a szomszédodnak, akinek nehézségei vannak” – figyelmeztetett a Bizottság első alelnöke.
Később egy kérdésre válaszolva pedig a következőket mondta: „Á la carte szolidaritás nem létezik az Európai Unióban. Nem válogathatod meg, hogy mikor legyél a szolidaritás része és mikor nem” – szögezte le.
A dublini rendelet módosítására vonatkozó javaslat a rendszerrel való visszaélések és a menedékkérők másodlagos mozgásának megakadályozására is kísérletet tesz. A menedékkérők nem válogathatnának a befogadó országok között, és szankciókkal lehetne sújtani őket abban az esetben, ha nem teljesítik a jogi előírásokat. Az elvándorlás megelőzése érdekében kikötnék, hogy a sürgős orvossági beavatkozás kivételével minden anyagi természetű juttatást csak abban a tagállamban élvezhetnének, ahol benyújtották és elbírálták a menedékjogi kérelmüket.
A Bizottságnak tavaly szeptember óta már asztalon van egy javaslata egy állandó áthelyezési mechanizmus létrehozásáról, amiről a tagállamok érdemben még nem is igazán egyeztettek, és úgy tűnik, hogy fektetik a dossziét. A Bizottság most értésre adta, hogy a friss javaslat sikerétől függően fenntartja magának a jogot a tavalyi javaslatának visszavonására, ami számos ponton átfedést mutat a dublini rendszer reformjának tervezetével.
A mostani javaslat nincs hatással a tavaly szeptemberben a Tanács által elfogadott ideiglenes áthelyezési mechanizmusra (kötelező menekültkvóta) sem, aminek keretében a tagállamoknak 2017-ig összesen 160 ezer szíriai, iraki és eritreai menekültet kellene befogadniuk Olaszországból és Görögországból.