Trump még akár jól is járhat az impeachment-eljárással

A Donald Trump ellen irányuló alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) a legkínosabb és legkárosabb dolog, ami az Egyesült Államok elnökével történhet. Kivéve Trumppal. Szinte hihetetlen, de az eljárás inkább új lehetőségeket jelent az elnöknek, semmint kötelezettségeket és megaláztatást. Ez pedig elsősorban a szerencsés időzítésnek, valamint Trump “egyedi jellegű” elnöki mivoltának köszönhető.

A legfontosabb különbség Trump és a többi olyan elnök között, akiknek szintén szembe kellett nézniük a meghurcolással, az a tény, hogy a mostani impeachment a választási kampány közepette bontakozik ki. Úgy tűnhet, hogy az elnök számára, aki azon fáradozik, hogy újraválasszák, olyan ez, mintha defektes gumival kellene vezetnie. Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy olyan ember kapcsán, akinek eddigi rövid politikai karrierje teljes egészében a politikai intézményrendszer elleni heves fellépésről szólt, az ellene indított “boszorkányüldözés” – ahogyan ő nevezi – teljesen beleillik a képbe.

A legtöbb elnöknek keményen kellene dolgoznia, hogy négy Fehér Házban töltött év után is elhiggyék róla: ő még mindig az a népszerű “kívülálló”, akit előzőleg megválasztottak. Azonban az, hogy Washington folyamatosan és következetesen megtagadta a vele való együttműködést, alapból megkönnyítette ezt a feladatot a Trump-kampány számára.

Trump elnöksége eddig sem volt botrányoktól mentes – ezt pedig erősítette, hogy már az első naptól kezdve “ádáz csatákat vív” politikai ellenfeleivel és a sajtóval egyaránt. A Trump-kampány pedig most az impeachment-eljárást is meglovagolja, hatékony üzenet-közvetítő és adománygyűjtő eszközként felhasználva azt. Az elnökválasztási kampány már eleve de facto próba a választók számára, hogy miként ítélik meg Trump első hivatalban töltött négy évét. Tehát eggyel több vagy kevesebb faktor nem oszt-nem szoroz a szemükben.

Hershey, 2019. december 11.
A 2020-as amerikai elnökválasztáson ismét induló Donald Trump republikánus párti elnök beszél egy kampányrendezvényen a Pennsylvania állambeli Hershey-ben 2019. december 10-én.
MTI/EPA/Tracie Van Auken

De mi a helyzet az eljárás kínos, zavarba ejtő tényezőjével? Nos, itt megint fontos felhívni a figyelmet arra, hogy egy olyan emberről beszélünk, aki annak ellenére megnyerte a 2016-os választást, hogy nyilvánosságra került a híres “Access Hollywood videó”, amelyben arról beszélt, hogy hogyan zaklatta a női rajongóit, és ami minden bizonnyal a legkínosabb dolog volt, ami valaha kiderült egy elnökjelöltről. Donald Trump zavarba ejtése tehát egyszerűen nem hatékony módszer arra, hogy politikai vereséget mérjenek rá.

Az sem utolsó dolog, hogy az eljárást akkor indítják meg, amikor az amerikai gazdaság és a tőzsde rendkívül erős – a legújabb példa erre a vártnál sokkal jobb novemberi munkaerőpiaci jelentés -, Trump pedig szinte mesterien tudja errefelé terelni a témát az impeachment helyett.

A fenti érvek csak példák arra, hogy Trump miért élvez bizonyos fokú “immunitást” az impeachment buktatóival szemben. Van egy másik kulcskérdés is, mégpedig az, hogy hogyan befolyásolja az eljárás az elnök politikai döntéseit és vezetői képességét, amennyiben újraválasztják?

Clinton és Nixon esetében az impeachment-folyamat alapvetően arra kényszerítette őket, hogy adják fel hazai jogalkotási terveiket és inkább a külpolitikára összpontosítsanak. Trump viszont ezt már akkor megtette, amikor a 2018-as félidős választások eredményeként a demokraták többségbe kerültek a képviselőházban. Az elnök azóta a legtöbb figyelmet a Kínával kialakult kereskedelmi konfliktusnak szenteli. És noha a Kongresszusban már néhányan elégedetlenkednek a vámháború hatásai miatt, még mindenki emlékszik Chuck Schumer, a demokraták szenátusi frakcióvezetőjének a témával kapcsolatos Twitter-bejegyzésére, amelyben egyetértett Trumppal, és úgy fogalmazott, hogy a keményvonalas Kína-politika a helyes út.

Hang tough on China, President @realDonaldTrump. Don’t back down.

Strength is the only way to win with China. https://t.co/pZqeR346ov

— Chuck Schumer (@SenSchumer) May 5, 2019

Vajon előfordulhat egy olyan forgatókönyv, hogy a demokraták – az eljárás miatt felbátorodva – nyíltan szembefordulnak az elnökkel és aláássák a Kínával folytatott tárgyalásait?

Itt ismét a szerencsés időzítés a kulcs. Kína és az USA között az elmúlt hetekben kiéleződtek a diplomáciai feszültségek, miután a demokrata többségű képviselőház két olyan törvénytervezetet is elfogadott, amely elítéli Pekinget: a hongkongi tüntetőket támogató törvényt – ezt egyébként Trump is aláírta -, valamint egy, a Kínában élő muszlim vallású ujgur nemzetiség emberi jogaival kapcsolatos törvénytervezetet. Nem számít tehát, hogy mi történik a Trump felmentését célzó folyamat meghallgatásain és a várható szenátusi tárgyaláson, Kína nem olyan kérdésnek tűnik, amely kapcsán Trump bármikor is ellenállásba ütközhet.

Az egyetlen olyan terület, ahol az elnök híre csorbát szenvedhet, az Trump  történelmi öröksége. Az ellene indított eljárást ugyanis nagy valószínűséggel mindig meg fogják említeni, ha Trump elnökségéről lesz szó. És a tény, hogy az eljárás megtörtént – annak kimenetelétől függetlenül – igaz lesz, e kapcsán pedig nem számít, hogy mennyire gyorsan fejlődik a gazdaság, vagy hogy miként alakulnak a Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalások.

Az pedig szinte borítékolható, hogy a média és az amerikai elnökökkel foglalkozó történészek nem bánnak majd olyan kesztyűs kézzel Trumppal, mint annak idején Clintonnal tették. Sokkal valószínűbb, hogy Trump “Nixon-féle” megítélést kap a részükről, akinek nevével kapcsolatban legalább annyiszor merül fel az impeachment, mint a Watergate-botrány.

Azonban bár Trump számára – mint minden amerikai elnök számára – fontos a történelmi megítélés, ő már eleve nem indult tiszta lappal. És ahogy most áll a helyzet, a róla alkotott jövőbeli negatív vélemény csekély ár annak fejében, hogy az eljárás valójában jót tesz politikai karrierjének.

Forrás: CNBC / Kitekintő