Olajháború zajlik Oroszország és Szaúd-Arábia között
- Szaúd-Arábiát a Szovjetunió ismerte el elsőként.
- Később a diplomáciai kapcsolatok hosszú éveken keresztül vakvágányon álltak.
- A két ország viszonyrendszerét ma is leginkább az olaj, mint tényező szabja meg.
- Oroszország és Szaúd-Arábia szoros katonai együttműködésről állapodott meg a szíriai helyzet kapcsán.
A kezdetek
A mai értelemben vett orosz-szaúdi kapcsolatok kezdete, a Szovjetunió idejére, egészen pontosan 1926. február 19-re vezethető vissza. Ennek jelentőségét Adel al-Dzsubeir szaúdi külügyminiszter Lavrovval való augusztusi találkozóján is kiemelte: "Szaúd-Arábia nagyra értékeli Oroszországot és nem felejti el azt, hogy a Szovjetunió ismerte el elsőként Szaúd-Arábia államot és építette ki a diplomáciai kapcsolatokat".
A kezdeti időszak fellángolását később nehezítette a Szovjetunió akkori külpolitikai és gazdasági helyzete, így a diplomáciai kapcsolatok 1938-tól az Oroszországi Föderáció megalakulásáig de facto szüneteltek. A rijádi követség 24 évvel ezelőtti megnyitása óta Oroszország és Szaúd–Arábia kapcsolatai gazdasági, politikai, energetikai és vallási tekintetben változatos tendenciákat mutatnak, ám az egyik állandó és legfőbb alakító tényező az olaj.
Energiapiaci kitekintő
Az ’70-es években a szaúdiak jelentős mennyiségű kőolaj alapú energiahordozót exportáltak az európai piacokra, de Kína fejlődésével, ezáltal az ázsiai kereslet növekedésével járó magasabb eladási árak hatására, továbbá látva az oroszok nyugat felé irányuló vezetéképítési rohamát inkább a keleti felvevőpiacra kezdtek koncentrálni. A szaúdi stratégiaváltásnak köszönhetően Oroszország kedvező helyzetbe kerülhetett a nyugati országokban, míg a szaúdiak erős gazdasági pozícióhoz jutottak Ázsiában. Az EIA 2013. évi adatai alapján Szaúd-Arábia exportjának 68 százaléka Ázsia, míg csupán 10 százaléka irányult Európa felé. 2014-ben az EU olajra vonatkozó keresletének 30 százalékát fedezték az orosz nyersanyagok, melyek az orosz export 72 százalékát tették ki. Jelenleg az orosz olaj legnagyobb felvásárlói az Európai Unióban Németország, Hollandia és Lengyelország.
Lengyelország energiaimportjának kb. 75 százaléka orosz eredetű, így a nagy orosz olajcégek a szaúdiak pozíciószerzésével szemben aggodalmukat fejezték ki egy esetleges piacvesztés lehetőségétől tartva. Az Inosmi információi szerint az európai kereskedők és feldolgozók ugyan elismerik, hogy a szaúdi olaj jelentősen olcsóbb, így vonzóbb számukra, ezért az oroszok félelme is jogos, mindamellett, hogy a kelet-európai feldolgozókat eddig csak az orosz olajra specializálták. Kérdéses még, hogy a jövőben a lengyelek lojálisak maradnak-e az orosz forrásokhoz, vagy hosszú távon a szaúdi dömpingárat választják.
Szankciók és stratégiák
A Rosznyefty és a többi orosz energiaipari vállalat az állami vezetőkkel egyetemben félelemmel tekintenek az európai országok energetikai diverzifikációjának lehetőségére, mely jelentős exportbevétel kiesést jelentene. Az európai törekvéseken kívül az ukrajnai események folyományaként életbe léptetett szankciók sem kedveznek a diplomáciai, gazdasági kapcsolatoknak, ezért az orosz vezetés kénytelen volt új piacokhoz fordulni, mint azt jól példázza a tavaly Kínával megkötött 400 milliárd dolláros gázszerződés lehetősége is. Kína az EIA adatai alapján a szaúdi olaj egyik legnagyobb importőre átlag napi 1,1 millió hordónyi olaj felvásárlásával. Ennek ellenére a The Guardian információi szerint 2015. nyarán napi mennyiség tekintetében Oroszország néhány alkalommal már "legyőzte" a szaúdiakat. Az olajverseny Szaúd-Arábiával úgy az ázsiai, mint az európai piacokon tovább éleződhet, így a piaci részesedés megtartása érdekében a szaúdiak növelhetik a kitermelést ezzel csökkentve az árakat és ellehetetlenítve az orosz szállításokat. 2015. augusztusában az USA vezetése úgy döntött, hogy a szankciós listára veszi a Juzsno Kirinszkoje mezőt, ezzel megnehezítve a Gazprom ottani 636 milliárd köbméter gáz, 97 millió tonna kondenzátum és kb. 5 millió tonna kőolaj kinyerési és értékesítési projektjét, ezzel közvetetten elősegítve a szaúdi nyersanyagok exportját.
Kérjük lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A szaúdiak olajköteléke az Egyesült Államokkal még 1933-ban kezdődött, amikor a mai Chevron néven futó Kanadai vállalat elődje lelőhely kutatási majd kitermelési koncesszióját kapta meg az araboktól. Ez a kapcsolat olyannyira erős maradt, hogy a szaúdi exportolaj ötöde a mai napig Amerikai piacokon kerül eladásra. A második világháború óta az Egyesült Államok egyik fő céljának tekinti a Közel-Keleti régióban az olajban gazdag Öböl-menti országok biztonságának garantálását. A szoros összefonódást alátámasztja, hogy a régióban az USA legnagyobb katonai szövetségesévé Rijád vált az elmúlt három évtized folyamán. A stratégiák kialakításánál a szankciók ellensúlyozása mellett, jelenleg a szíriai érdekérvényesítéshez is erősen befolyásoló tényező.
A történelem ismétli önmagát?
Oroszországban feltehetőleg nem őriznek jó emlékeket a szaúdi beavatkozások hatásairól, hiszen a peresztrojka időszakában már volt egy amerikai-szaúdi összefogás, melynek eredményeképpen az olaj ára rövid idő alatt felére, majd még lejjebb csökkent. Ez akkoriban Gorbacsovnak még gazdaságliberalizációs törekvései ellenére is orvosolhatatlan problémát jelentett. A szovjet gazdaság szektoriális összetételét tekintve már akkor is nyersanyag alapú volt, így egy hasonló mértékű pénzügyi megrázkódtatás jelenleg az amúgy is gyengélkedő orosz gazdaság és Putyin számára végzetes következményekkel járhatna.
A tavalyi év folyamán a külső összefogás hatásai gyorsan megmutatkoztak az Oroszországi Föderáció gazdaságában. A 2015. évi költségvetést korábban többször módosítani kellett, ugyanis az eredeti tervezet szerint az oroszok hordónként 96 dollárral számoltak, ami a kiigazítások nélkül már önmagában katasztrofális következményekkel járhatott volna a tervezett ár fele, vagyis a jelenlegi 48,5 dolláros ár mellett, nem beszélve a rubel gyengélkedéséről a dollárral szemben. Még a szaúdiak is 80 dolláros árral számoltak az idei évre, de egyes források szerint még 10 dolláros hordónkénti áron, ugyan ha rövid ideig is, de képesek lennének biztosítani a folyamatos kitermelést és az országuk gazdasági stabilitását. A Hermitage Capital Management alapítója, még 2014-ben a davosi Világgazdasági Fórumon azt állította, hogy a Putyin-rezsim egy év alatt bedőlhet, ha az olaj ára 60 dollár alá csökken. Tévedett. Putyin népszerűsége a legutóbbi közvélemény-kutatás alapján újabb rekordot döntött.
Putyint nem lehet megvesztegetni
Oroszország és Szaúd-Arábia kapcsolatai a szíriai polgárháborús helyzet folytán jelentősen felértékelődtek, hiszen olajszállítás, energiastratégia tekintetében mindkét fél számára Szíria jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Mikor világossá vált, hogy Oroszország és Irán, az olajpiac nagy játékosai az Aszad-rezsimet támogatják, a Szaúdi Királyság az egyik leggyakrabban alkalmazott fegyverével, az árak csökkentésével próbálta sarokba szorítani versenytársait, de gazdaságösztönző beruházások mézes madzagját is felajánlották az oroszoknak.
Még 2013-ban már-már vesztegetésnek is nevezhető üzletek lehetőségei kerültek nyilvánosság elé, mikor a Reuters tudósítása szerint a szaúdiak Oroszország gazdaságát akarták fellendíteni mintegy 15 milliárd dollár értékű fegyvervásárlással és egy fogadalommal arra vonatkozólag, hogy az Öböl-menti országok nem avatkoznak bele az orosz gázügyletekbe, amennyiben Putyin nem támogatja tovább a szír elnököt. Moszkva válasza egyértelmű nem volt, tehát Aszad továbbra is orosz támogatottságot élvezett. Cserébe a szaúdiak az USA kasszájába fizettek néhány milliárd dollárt harcászati eszközökért. 2015. júniusában is felmerült a lehetőség arra vonatkozólag, hogy a szaúdiak kb. 10 milliárd dollárt fektetnének be orosz mezőgazdasági projektekbe illetve a gyógyászati, logisztikai kereskedelmi és ingatlan szektorokba, melyek az EU szankciói ellenében a belső piac fejlesztésére tett kísérletekhez nyújtottak volna segítséget. Idén nyáron már egy valós együttműködés is létrejött a két ország között az atomenergia békés felhasználásáról, tehát az érdekek, hacsak lassan is és nem minden területen, de közeledni látszanak.
Tárgyalások és remények
Oroszország és Szaúd-Arábia szoros katonai együttműködésről állapodtak meg a szíriai helyzet rendezésének érdekében Mohammed bin Salman, a szaúdi király fia és egyben jelenlegi védelmi miniszter moszkvai látogatása során. Lavrov kiemelte, hogy az első számú közös cél, melyért küzdenek, a terrorista kalifátus térnyerésének megakadályozása. "A második cél, amit megosztunk szaúdi barátainkkal, hogy Szíriában a nemzeti kibékülés győzedelmeskedjen, hogy minden szír függetlenül a nemzeti és vallási hovatartozásától ura legyen saját országának"- mondta az orosz külügyminiszter.
Bassár el-Aszad szír elnök váratlan moszkvai látogatása nagy pont kavart a kül- és biztonságpolitikában, hiszen a szír polgárháború 2011-es kitörése óta ez volt az elnök első nyilvános külföldi látogatása. Mivel a szaúdiak stratégiai partnerek a helyzet rendezésére tett kísérletben Putyin telefonon számolt be a látogatás részleteiről a szaúdi királynak, Szalmán bin Abd al-Azíz Ál Szaúdnak. Putyin támogatását élvező Aszad jövőjét érintő Szaúd-Arábiával kapcsolatos kérdések megválaszolásától az orosz sajtófőnök, Dmitrij Peszkov elhatárolódott.
A Kreml egyébként abban reménykedik, hogy Irán újra teljes kapacitással bekapcsolódik a világ energiaellátásába és a szíriai helyzet rendeződése után esetleg profitálhat a vezetéképítésekből és csökkentheti a szaúdiak pozícióját az olajpiacon. A Szaúdiak egyik félelme, hogy a többségében siíta Irán orosz segítséggel nagyobb mozgásteret nyerhet a régióban, szemben a szunnita királysággal és a szír ellenállókkal. Remélhetőleg az olajháború nem ölt olyan mértékeket, mint a hidegháború idején, hiszen Lavrov bejelentése szerint Oroszország és Szaúd-Arábia együttműködésről állapodtak meg a szíriai terrorizmus elleni harcban, annak ellenére, hogy korábban a szaúdiak az elsők között követelték a szeptember végi orosz katonai beavatkozás beszüntetését arra hivatkozva, hogy az oroszok nem az Iszlám Állam pozícióit, hanem az ellenállók harcállásait bombázzák.
A szaúdi külügyminiszter, Adel al-Dzsubeir állítása szerint
Minket az olajjal, mezőgazdasággal, és a palesztin problémában való egyetértéssel kapcsolatos közös érdekek egyesítenek. Van sok olyan dolog, melynek alapján kapcsolatunkat fel tudjuk építeni. Ezeket minden területen erősítenünk kell."
A konszenzuskereső hozzáállás alapján úgy tűnhet, hogy az érdekek ugyan több politikai kérdésben még távol állnak, ám Szíria kapcsán közeledhetnek egymáshoz, így az olajháború sem ölt olyan mértékeket, mint a hidegháború időszakában. A közeledést cáfolja az Aljazeera október 23-i tudósítása arról, hogy az orosz, szaúdi, török és amerikai vezetők bécsi tárgyalásán feloldhatatlan véleménybeli különbségek mutatkoztak meg az Aszad- rezsimet illetően, így a tárgyalások és a probléma megoldása tovább húzódhat. A jelenlegi világrendet tekintve még Amerikának sem lehet érdeke egy végletekig elgyengült Oroszország, tekintettel a két szuperhatalom közötti növekvő tendenciát mutató kereskedelemre. Fontos azonban látni, hogy a szaúdiaknak nem az oroszok gyengítése a fő célpont, hanem Irán térnyerésének megakadályozása, de a cél szentesíti az eszközt elv alapján a szaúdi-amerikai összefonódás miatt elkerülhetetlen, hogy az oroszok is megérezzék a szaúdiakon keresztül az USA "soft power"-jének valódi erejét.