Moszkvának Aszad nélkül is megfelel

• Oroszország az elmúlt hónapokban Bassár el-Aszad "megmentése" érdekében erősítette meg szíriai jelenlétét, támadva a rezsim ellen lázadó erőket
• Moszkva közel-keleti befolyását majdnem kizárólag Aszad Szíriája jeleníti meg
• A külügyminisztérium szóvivője szerint azonban nem prioritás Aszad hatalmának fenntartása, a szíriai népnek kell dönteni az alavita vezető sorsáról
• A kijelentésnek leginkább az iráni-orosz relációban lehetnek következményei, valamint hosszú távon megkönnyítheti a politikai rendezést

Oroszország nem tekinti kulcsfontosságú prioritásnak Bassár el-Aszad szír elnök hatalmon maradásának biztosítását, jelentette ki az orosz külügyminisztérium kedden.

Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője arra a kérdésre, hogy Aszad megmentése alapvető fontosságú-e Moszkva számára, úgy válaszolt, "Egyáltalán nem. Soha nem is állítottuk ezt. Ugyanakkor hozzátette, egy újabb rezsimváltás a Közel-Keleten "az egész régiót még nagyobb káoszba sodorhatja." 

Zakharova elmondta továbbá, hogy Oroszország nem változtat eddigi Szíria-politikáján, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Aszad sorsáról a szíriai népnek kell dönteni.

A szóvivő asszony által elmondottak ugyanakkor mégis jelentős következményekkel járhatnak, amelyek egyfelől Aszad jövőjével kapcsolatban, másfelől pedig az iráni-orosz relációban éreztethetik hatásukat. 

Pozitív fejlemény, hogy Moszkva nem kíván túlságosan ragaszkodni Aszad személyéhez, amely a későbbiekben, a politikai rendezés folyamatában kulcsfontosságú lehet mind a nemzetközi közösség, mind a szíriai ellenzéki csoportok számára, megkönnyítve a politikai átmenet megvalósítását.

Repedések a közös iráni-orosz érdekekben?

Bassár el-Aszad két legfőbb támogatója a polgárháború kitörése óta Oroszország és az Iráni Iszlám Köztársaság. Irán továbbra is ragaszkodik Aszad személyéhez, miután benne látja stratégiai érdekeinek biztosítottságát a jövőben, és nem kívánja kockáztatni befolyásos pozícióját azzal, hogy az alavita elnök helyére adott esetben egy Teherán érdekeivel ellentétes politikát végrehajtó politikus kerüljön. 

"Lehetséges, hogy Oroszországot nem foglalkoztatja annyira Aszad jövője, mint minket", jelentette ki az iráni Forradalmi Gárda vezetője, Mohammad Ali Jafari tábornok, aki hozzátette: "Mi azonban nem ismerünk olyan személyt, aki pótolhatná őt."

Az orosz-iráni szövetség mindig is erősen érdekalapú volt. Irán számára a szankciók időszakában hasznos volt Oroszország ENSZ BT tagsága, illetve, hogy a kieső nyugati beruházásokat orosz befektetésekkel tudta/tudja pótolni. A nukleáris tárgyalások sikerével, és a szankciók jövőbeli enyhítésével azonban ez a felállás könnyen változhat, miután Teheránnak kisebb szüksége lesz Moszkvára, a beruházásokat előfordulhat, hogy inkább a fejlettebb nyugati technológiákat igénybe véve valósítja meg, valamint az iráni olaj és földgáz nemzetközi piacokon való megjelenése érzékeny érintheti Moszkvát. 

Szíriában a két államnak köszönhetően maradt egyáltalán talpon az Aszad-rezsim. Irán az egyik legfontosabb szereplője a konfliktusnak a szíriai politikai elit körében fennálló befolyásának, a Hezbollah-nak, hatalmas támogatásainak, illetve számos, az országban harcoló katonája, magas rangú katonai tisztségviselőjének köszönhetően. Oroszország korábban szintén különböző támogatásokban részesítette a rezsimet, majd az ősszel jelentősen megerősítette katonai jelenlétét, és szeptember 30-tól légitámadásokba kezdett. 

Az orosz beavatkozás motivációi mögött számos ok fellelhető, amelyek között jelen írás szempontjából az iráni befolyás csökkentésére és saját pozícióinak megerősítésére irányuló szándékok kulcsfontosságúak. 

A két állam között a Bassár el-Aszadhoz való viszony volt a legerősebb összekötő kapocs jelenleg, amely Oroszország Aszad megítélésében való változása miatt most jelentősen meggyengült. Természetesen a szóvivő kijelentése nem jelenti azt, hogy Oroszország mostantól a Nyugat, illetve a Nyugat elképzeléseit támogató térségbeli államok oldalára áll és azonnal feladja az Aszadot, de hosszú távon mindenképpen változásokat generálhat Szíria jövőjét illetően, illetve az iráni-orosz kapcsolatokban, amelyek az említett okok miatt feszültebbek lehetnek a közeljövőben.

Diplomáciai erőfeszítések

Az orosz tevékenység hatására az elmúlt hetekben újult erőre kaptak a szíriai konfliktus megoldását célul kitűző diplomáciai erőfeszítések. Az első tárgyalásra az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia és Törökország részvételével Bécsben került sor, majd szintén az osztrák fővárosban, már jóval több állam, köztük első alkalommal Irán bevonásával igyekeztek dűlőre jutni a felek Szíria ügyében.

A tárgyalásokra egyelőre sem az Aszad-rezsim képviselőit, sem ellenzéki szervezeteket nem hívtak meg. Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottja a szíriai kormánnyal folytatott tárgyalásait követően kijelentette, szükség van mind a kormány, mind az ellenzéki szervezetek képviselőinek a részvételére is a hatékony rendezés érdekében. 

De Mistura és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerdán Moszkvában találkoznak, hogy keressék annak lehetőségét, hogy párbeszéd kezdődjön a szír kormány és az ellenzéki csoportok között. 

Moszkva már a bécsi állomáson kijelentette, hogy a jövőbeli tanácskozásokon szívesen látná az ellenzéki szervezeteket, és szaúdi tisztségviselőkkel egy harmincnyolc személyből álló listát állították össze, akik potenciálisan részt vehetnének a tárgyalásokon. 

A külső hatalmak között is fennállnak komoly nézeteltérések, nem csak Bassár el-Aszad jövőjét illetően. Iránt első alkalommal hívták meg a Szíriát érintő tárgyalásokra, ugyanakkor a perzsa állam a Szaúd-Arábiával való nézeteltérései miatt a múlt pénteki bécsi találkozót követően kijelentette, nem fog részt venni a tárgyalásokon, amennyiben azok nem konstruktívak. "A tárgyalások első szakaszában néhány állam, főleg Szaúd-Arábia negatív és nem az előrelépést szolgáló módon viselkedett. Irán nem fog részt venni a tárgyalásokon, ha azok nem vezetnek megoldásra", idézte az Iranian Students' News Ageny (ISNA) Husszein Amir Abdollahian iráni helyettes külügyminisztert.

A tárgyalásokon érdemi előrelépést eddig nem értek el a szereplők, és számos törésvonal is húzódik a résztvevők között, ugyanakkor elindult egy folyamat és egy olyan keret került kialakításra, ahol a vitás kérdések tárgyalhatók, lehetőség nyílik a szükséges kompromisszumok megkötésére.