Érinthetetlen diák öngyilkossága kelt vitákat Indiában

• Indiában egy érinthetetlen, azaz a társadalomból kitaszított csoporthoz tartozó doktorandusz öngyilkossága kapcsán ismét téma a kasztrendszer továbbélése
• A felkarolásukra indított kvótarendszer ellenére sem biztosított a zesélyegyenlőség a hátrányos helyzetű csoportok tagjainak
• Eközben a kvótarendszer heves, olykor erőszakos tiltakozásokhoz vezet más kasztok részéről, akik igazságtalannak tartják

2016. január 17-én a 26 éves Rohith Vemula, a dél-indiai Haiderábádi Központi Egyetem érinthetetlen származású PhD-hallgatója önkezével vetett véget életének. A tragikus esemény az egész indiai közvéleményt fölkavarta, miután ismét rávilágított, hogy az oktatásban, és különösen a felsőoktatásban a mai napig él a kasztrendszer.

Bár Rohith Vemula hátrahagyott búcsúlevele megoldhatatlan anyagi és lelki problémákról szól, az öngyilkosság hátterében feltehetőleg mélyebb, politikától sem mentes okok keresendők. Rohith Vemula ugyanis érinthetetlen, más szóval dalit származású volt,  akik az indiai kasztrendszeren kívül, a társadalmi hierarchia legalján foglalnak helyet, és ennek következtében gyakran igen hátrányos körülmények között, nagy szegénységben, kirekesztve élnek. 

Rohith Vemula az egyetem érinthetetlen hallgatóinak jogaiért küzdő diákszervezetének aktív tagja volt, és ilyen módon került állítólagosan összeütközésbe 2015 nyarán a hindu nacionalista kormánypárt, az  Indiai Néppárt (BJP) kampuszon működő diákszervezetének vezetőjével. Az állítólagos konfliktust az váltotta ki, hogy a diákvezér szót emelt a dalit diákok „nemzetietlen, hazaáruló” viselkedése miatt, akik egy korábbi terrortámadás gyanúsítottjának kivégzése kapcsán a halálbüntetés ellen tiltakoztak.  

Az egyetem a panasz nyomán vizsgálóbizottságot állított fel, amely a vádakat nem találta megalapozottnak, a BJP helyi képviselője azonban nem fogadta el ezt, és egészen a delhi központi kormányzat látóterébe juttatta az ügyet. A emberi erőforrások minisztériumának nyomására az egyetem 2015 decemberében megváltoztatta döntését; Rohith Vemulát négy társával együtt felfüggesztették és kizárták az egyetemi kollégiumból, az egyetemista ezt követően végzett magával.

A haláleset kapcsán a tárcáért felelős miniszter, Smriti Irani ugyanakkor tagadta a minisztérium beavatkozásáról szóló híreket is, valamint hangsúlyozta, hogy nem dalit és nem dalit diákok közötti ellentétek állnak az eset középpontjában, a kaszt és származás nem játszott szerepet a történtek alakulásában. Ellenzéki pártok képviselői és indiai diákszervezetek azonban másként látják a kérdést. Delhiben, a fővárosban komoly diáktüntetésekre került sor, és az ország különböző pontjain dalit diákszervezetek emelték fel szavukat az érinthetetlenek és egyéb hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal szembeni atrocitások ellen. 

Bár valószínűsíthető, hogy az események alakulásában a legfontosabb szerepet tényleg nem Rohith Vemula származása játszotta, az történtek mégis ismét ráirányították a figyelmet az oktatás, és különösen a felsőoktatás továbbra is exkluzív jellegére. Annak ellenére, hogy az 1990-es évek óta a hátrányos helyzetű kasztok, törzsek számára külön kvótarendszer biztosítja a felsőoktatásban való részvétel lehetőségét, nem sikerült biztosítani az esélyegyenlőséget. A felsőoktatásban tanuló és oktató dalitok gyakran szembesülnek azzal, hogy a valóságban kevesebb lehetőségük van, mint felső kasztbeli társaiknak, és gyakran megaláztatás és megkülönböztetés jut osztályrészükül. Rohith Vemula öngyilkossága kapcsán több dalit egyetemista számolt be negatív tapasztalatairól: nem jutnak megfelelő eszközökhöz és alapanyagokhoz kísérleteik végrehajtásához, plágiummal vagy csalással vádolják őket, ha jó teljesítményeket érnek el, a kollégiumi felügyelőtanárok bármiféle probléma felmerülése esetén őket hibáztatják és büntetik meg. Felsőbb kasztbeli diáktársaik gyakran kiközösítik és gúnyolják őket.

Nem a dalit hallgatók azonban az egyetlenek, akik diszkriminálva érzik magukat. Az indiai felsőoktatás ugyanis különösen kompetitív: az elit, az egyre szélesedő középosztály és az alsóbb társadalmi rétegek is az egyetemi diploma megszerzésével látják biztosítva gyermekeik jövőjét. Különösen a műszaki- és természettudományok, orvostudomány, informatika és különböző üzleti szakok keresettek, és ezekre a szakokra csak komoly versenyben helytállva, kemény vizsgakövetelményeknek megfelelve lehet bejutni. A kvótarendszer viszont esetenként jobb tanulmányi eredményeket produkáló, de a kvótát igénybe venni nem jogosult, felsőbb kasztba tartozó diákokat zár ki a limitált számú diákot befogadni képes felsőoktatásból. A kvótarendszer segítségével bekerülő hallgatóknak gyakran alacsonyabb bemeneti követelményeket kell teljesíteniük. így sokszor olyan vádak érik őket, melyek szerint ők nem eredményeik, hanem csupán származásuk okán foglalják el a helyeket.  Indiában már régóta komoly viták tárgyát képezi, hogy a kvótarendszer megfelelő eszköz-e a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására: ahelyett, hogy elősegítette volna a dalitok társadalmi felemelkedését, inkább csak a felsőbb kasztok dalitok iránt érzett ellenérzéseit erősítette. A kvótarendszer 1990-es bevezetését India-szerte olyan intenzitású sztrájkok és tüntetések kísérték, hogy az akkori miniszterelnök lemondásra kényszerült. A tüntetések ikonikus alakjává a tiltakozásuk kifejezéseképp magukat felgyújtó, felsőbb kasztbeli diákok váltak. 

A két évtizede húzódó feszültségek időről időre azóta is a felszínre kerülnek: legutoljára 2015-ben Gudzsarát tagállamban indult Patél-mozgalom tűzte zászlajára a kvótarendszer felülvizsgálatát. Gudzsarát tagállamban az állami szektorban és a felsőoktatásban a helyek 49,5%-át jegyzékbe vett és hátrányos helyzetű kasztok és törzsek tagjainak számára tartják fenn, a lakosság körülbelül 25%-át adó Patél-kaszt tagjai azonban nem részesülnek a kvótákból. 2015 nyarán százezreket megmozgató, , zavargásokba torkolló tüntetéseket tartottak azért, hogy ők is részesülhessenek a kvótarendszer jelentette előnyökben. 

A történtek aktuálpolitikai vetülete is érdekes kérdéseket vet fel. Az indiai egyetemek hagyományosan igen aktív politikai és társadalmi diákmozgalmaknak adnak otthont, és a diák politikai vezetők számára egyetemi aktivitásuk gyakran a pártpolitika előszobáját jelenti. A nagy pártok is hangsúlyt fektetnek arra, hogy diák tagozatokat létesítsenek a felsőoktatási intézményekben. Rohith Vemula öngyilkossága pedig ebben az esetben a kormánypárt diákszervezetére és tisztviselőire vet árnyékot, és annak ellenére, hogy Narendra Modi miniszterelnök, Smriti Irani oktatási miniszter és a párt más vezetői is hangsúlyozták, hogy az esetnek semmi köze a politikához, komoly kérdés, hogy ez meggyőzi-e a választókat. Különösen annak fényében, hogy még Sanjay Paswan, a BJP egyébként dalit származású egyik vezetője is felháborodását fejezte ki az eseményekkel kapcsolatban, és szembemenve a pártvonallal, a közösségi médián keresztül felszólította a kormányt, hogy tegyen többet a dalit diákok segítése érdekében.

Rohith Vemulán azonban már senki nem tud segíteni, és vajmi kevés vigaszt jelent gyászoló családja számára az, hogy Smriti Irani tényfeltáró bizottságot küldött a Haiderábádi Egyetemre, hogy nyomozás indult az ügyben érintett BJP tagok ellen, és hogy a Rohith Vemulával együtt felfüggesztett másik négy diákkal szembeni szankciókat az egyetem visszavonta. Reményre ad azonban okot, hogy a felsőoktatásban tapasztalt esélyegyenlőtlenségek és a dalit-kérdés újra a közbeszéd középpontjába kerültek. India ugyanis a témában folytatott komoly társadalmi párbeszéd és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése nélkül nem is álmodhat arról, hogy azt a világpolitikai és világgazdasági szerepet töltse be, amelyre jogosultnak tartja magát.