Mihajlo Junger: Oroszország befolyási övezetében senki nem akar maradni

• Az Európai Unió és Ukrajna között életbe lépett mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi egyezmény apropóján beszélgettünk Mihajlo Jungerrel, a budapesti ukrán nagykövetség ideiglenes ügyvivőjével. A 2013-as forradalom után megalakult új ukrán vezetés eltökélt szándéka az uniós tagság megszerzése és a Nyugathoz való csatlakozás, a NATO tagságot sem kizárva.
• A gazdasági helyzet továbbra is nehéz, de úgy néz ki Ukrajnának sikerül új piacokat szereznie, amire szüksége is van, hiszen jókora kiesést okoz a Krím-félsziget megszállása és az oroszokkal vívott gazdasági harc.
• Az ország keleti régióiban a helyzet továbbra sem javul, de legalább a harcok csillapodtak.
• Ezekről és még sok másról beszélgettünk Mihajlo Junger ideiglenes ügyvivő úrral.

V.G.: Fontos év kezdődött Ukrajna életében, ugyanis 2016. január 1-én lépett életbe az uniós DCFTA szerződés (mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi egyezmény), amelyet Oroszország tiltakozása miatt kellett elhalasztani. Mit várnak a szerződéstől, milyen hatással lesz Ukrajnára az egyezmény?

M.J.: A szerződés eredményeiről még korai lenne beszélni, inkább talán egyelőre az elvárásokról. Ahogy Ukrajna elnöke, Petro Porosenko kijelentette: „Ukrajna nem tér vissza a „vásárra”, ahol gazdasági agresszió, politikai zsarolás és birodalmi komplexusok uralkodnak. Az európai és a világ más országainak szabad piacain akarunk pénzt keresni”. Reméljük, hogy néhány éven belül az egyezmény „megtéríti azokat a veszteségeket, amelyeket gazdaságunk, költségvetésünk, szociális rendszerünk és az ukrán állampolgárok pénztárcája veszített el annak következtében, hogy Oroszország erőszakosan bezárta piacát az ukrán termékek előtt.”

Örömmel tapasztaljuk viszont, hogy az uniós országok maradtak Ukrajna legfontosabb kereskedelmi partnerei. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, az elmúlt év tizenegy hónapja azt mutatja, hogy az exportunk 33,8%-a a tagországokba irányult. Az Oroszországba irányuló export ugyanakkor csak 12,7%-ot tett ki, ami azt jelenti országonkénti lebontásban, hogy Oroszország a második legfontosabb kereskedelmi partnerünk. A tavalyi év tizenegy hónapjának összesítése alapján az export értéke elérte a 34,5 milliárd dollárt, ugyanakkor az export lassulását figyelhetjük meg. Míg az első tíz hónapban 31,8%-ot tett ki, addig az elmúlt év tizenegy hónapjának összesítése alapján már csak 30,9% figyelhető meg.

A DCFTA megállapodás egy tágabb, úgynevezett társulási szerződés része. Ahhoz, hogy létrejöjjön az Európai Unió és Ukrajna között a társulás, mind a 28 tagállamnak alá kell írnia és ratifikálnia is kell az egyezményt. Egy civil kezdeményezés révén áprilisban népszavazást fognak tartani Hollandiában az aláírásról. Az előzetes felmérések nem túlságosan bíztatóak, viszont a holland kormányra nézve nem lesz kötelező a szavazás eredménye. Terveznek-e lépéseket tenni ez ügyben, illetve amennyiben a hollandok elutasítják az aláírást, az mennyiben fogja módosítani az Unióhoz való közeledési szándékot?

Valóban így van, Hollandia ez év április 6-ra tervez egy, nem kötelező erejű népszavazást Ukrajna uniós társulásának tárgyában. Szeretném emlékeztetni arra, hogy Ukrajna és az EU társulási megállapodását szinte már az Unió összes tagállama ratifikálta, az ehhez kapcsolódó szabadkereskedelmi megállapodás 2016. január 1-én életbe is lépett. Belgium például olyan ország, amely még tartozik a ratifikálással. Mindezek tudatában felelősségteljesen kijelenthetem, hogy a társulásunk egyik utolsó „akadálya” Hollandia. 

Jelen pillanatban a felmérésekből kiindulva a hollandok még szkeptikusak Ukrajnával kapcsolatban, de maga a trend már sokkal kedvezőbb. Tavaly decemberben ugyan a nemmel szavazók aránya 62% volt, az igennel szavazók pedig csak 38%, a februári felmérés alapján viszont az elutasítók aránya 55%-ra csökkent, a támogatók aránya pedig 44%-ra nőtt.

Sajnos a kérdéssel kapcsolatban rengeteg a rosszindulatú propaganda. Például január 18-án egy videó jelent meg az interneten, amelyen felfegyverzett személyek - akiket az ukrán „Azov” önkéntes ezred katonáiként mutattak be - a „hollandok megsemmisítésével” fenyegetőztek, amennyiben nem támogatják sürgősen a tárulási megállapodás ratifikációját. Ugyanakkor az „Azov” ezred valódi önkéntesei azonnal visszautasították, hogy bármi közük is lenne a videóhoz vagy bármilyen hasonló nyilatkozathoz. 

Kijev és Amszterdam támogatni szeretné ezt a pozitív tendenciát. Ukrajna kidolgozott egy tájékoztató kampánytervet, hogy meggyőzze Hollandia állampolgárait, támogassák Ukrajna és az EU társulási megállapodásának ratifikációját. Meg kell értetni a hollandokkal, hogy most nem Ukrajna uniós tagságáról van szó, csupán kereskedelmi szabályozásról, amely méghozzá a holland üzletemberek számára is előnyös.

A társulási szerződést az uniós tagság "előszobájának" szokták nevezni. Cél-e a teljes jogú uniós tagság, illetve támogatná-e az ukrán lakosság a csatlakozást, gondolva itt a bizonytalan helyzetű keleti régiókra?

Emlékeztetném, hogy Ukrajna Miniszteri Kabinetjének döntése miatt leállították a társulási megállapodás aláírásának előkészületeit még évekkel ezelőtt. Azonban 2013. november 21-én kezdődtek azok a tüntetések, amelyek idővel a „Méltóság forradalmává” eszkalálódtak és a népakarat által kinyilvánított európai integráció útjának folytatására vezette vissza országunkat, valamint megteremtette a megállapodás aláírásának feltételeit.  

Ukrajna meglehetően ambiciózus terveinek végrehajtásában és hitében, éppen ezért deklarált célja a társulási megállapodás hatékony végrehajtása, valamint öt éven belül elérni azokat a feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek, hogy benyújtsuk kérelmünket a teljes jogú uniós tagságra. Természetes, hogy Ukrajna európai jövője elsősorban saját magunktól függ. Ugyanakkor ezen az összetett úton, a jelenlegi nehéz körülmények között szükségünk van az Európai Unió jelentős és következetes támogatására is. A tagságot és az euroatlanti integrációt az utolsó felmerések szerint egyébként az ukrán lakosság körülbelül 70%-a támogatja.

Szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni Magyarország Kormányának a támogatását mind politikai, mind humanitárius téren, az érdekünkben végzett lobbizást a Keleti Partnerség program keretében, valamint a felajánlott segítséget a reformok kidolgozásában és azok végrehajtásában.

A Majdan-téri események és Janukovics távozásával felgyorsult a közeledés a Nyugathoz. Ez a keleti szomszédnak, Oroszországnak korántsem tetszik, szankciókat vezetett be, a gázszállítások befejezésével fenyegetőzik, támogatja a szeparatistákat, egyszóval igencsak elhidegült a két ország között a kapcsolat. Hogyan bírja az orosz piacok elvesztését és a kapcsolatok megromlását az ukrán gazdaság?

Kizárólag politikai megfontolásokból kiindulva Oroszország még 2012 második felében gazdasági büntetőintézkedéseket vezetett be Ukrajnával szemben. 2013-ban már megjelentek információk a piaci hozzáférés korlátozásáról, amelyet nyomásgyakorlásként használtak fel Ukrajna ellen, és senki nem is titkolta azt, hogy ezt azért alkalmazzák, hogy Ukrajna ne írja alá a szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Unióval.

Oroszország nem csak katonai agressziót, de kereskedelmi «háborút» is indított Ukrajna ellen. 2015-ben Oroszország felfüggesztette a szabadkereskedelmi övezetekről szóló megállapodás végrehajtását Ukrajnával szemben, amivel az orosz fél megsértette ugyanennek a megállapodásnak a rendelkezéseit, valamint a nemzetközi szerződésekről szóló Bécsi Egyezmény és a nemzetközi jog más normáit is. Ezenkívül Oroszország intézkedéseket hozott, amelyekkel betiltotta az Ukrajnából származó áruk importját, valamint az ukrán áruk tranzitját orosz területen keresztül. Ezek az intézkedések ellentétesek a Kereskedelmi Világszervezet alapelveivel is.

Kérjük lapozzon, az interjú a következő oldalon folytatódik!

Válaszul az orosz intézkedésekre, Ukrajna kormánya kénytelen volt hasonló intézkedések meghozatalára, többek között megtiltotta az ukrán vámterületre érkező olyan áruk behozatalát, amelyek Oroszországból származnak. Az orosz piac elvesztése nem katasztrofális az ukrán exportőrök számára, mivel az elmúlt években az ukrán vállalatok döntő többsége, akik az orosz piacra szállítottak, fokozatosan új piacokat kerestek maguknak. Ugyanúgy Ukrajna Kormánya is időben megváltoztatta országunk külgazdasági prioritásait.  

Szeretném idézni Olekszij Pavlenkot, Ukrajna agrárpolitikai miniszterét, aki azt mondta, hogy „az orosz piac stratégiai jelentősége Ukrajna számára csak szovjet atavizmus. Oroszország kiszámíthatatlansága, mesterségesen létrehozott korlátozásai, a hús és tejtermékek „háborúja”, a blokádok rákényszerítették az ukrán termelőket, hogy új, európai, ázsiai, afrikai és amerikai piacokat keressenek.” A sikeres diverzifikációval bizonyos mértékben sikerült kompenzálni az orosz piac kiesését.

De nem csak a problémákról és nehézségekről kell beszélnünk. Néhány sikeres történetet is szeretnék említeni. 2015 végen Ukrajna leállította a gázvásárlást Oroszországtól. Először az ország történetében nekünk sikerült az orosz gáz nélkül átélni a telet. Itt kiugró eredményekről tudok beszámolni. 2013-ban az ukrán gázimport 93%-a orosz gáz volt, ez 2014-re 73%-a csökkent, 2015-re pedig már csak 24%-ot tett ki. Ez annak köszönhető, hogy fordított gázszállítást biztosítottak a szomszédaink Lengyelország, Szlovákia és Magyarország területén keresztül. Az EU-ból szállított gáz 2015-ben már 76%-ot tett ki. Ez is mutatja, hogy Ukrajna végleg felszabadul az orosz gáz diktátuma alól. Ebben az életbevágó kérdésben az Európai Bizottság is következetes és döntő segítséget nyújtott Ukrajnának. Ezúton is hálásak vagyunk Pozsonynak, Varsónak, Budapestnek és Brüsszelnek.   

A másik sikeres történet, amit említeni szeretnék az az, hogy január 31-én ukrán vonat ment végig az új „Selyemúton” és érkezett meg a végállomásra, a Kína államhatárán lévő a kazahsztáni Dosztik városába. Ukrajna számára ez azt jelenti, hogy a tranzitútvonalak orosz blokádja összeomlott. Az új vasúti útvonal egy alternatív módja az áruk szállításának keletről nyugatra Oroszország kikerülésével, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán és Kazahsztán területein keresztül Kínába. Magyarország is érdekelt lehet abban, hogy csatlakozzon ehhez a projekthez.

Oroszország 2014-ben önkényes módon annektálta az 1950-es évek óta Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet. Milyen hatással volt illetve van a helyi bevételektől (leginkább turisztika, mezőgazdaság és energiahordozók) való elesés, valamint az igencsak fontos kikötők elvesztése?

Hatalmas károkat szenvedett Ukrajna a Krím-félsziget törvénytelen megszállása következtében. A 2015-ös év tizenegy hónapos elszámolási periódusának mutatói alapján az Ukrajnával szembeni katonai agresszió Luhanszk és Donyeck megyék egyes régióiban, valamint a Krím-félsziget és Szevasztopol bekebelezése átlagosan 6,8 milliárd dollár általános veszteséget okozott Ukrajna árukivitelében, ami a teljes kivitelvolumen 43,8%-os csökkenését jelenti. Az összes ukrán veszteség óriási összeget tesz ki, körülbelül egy trillió hrivnya vagy körülbelül negyven milliárd dollár, ami Magyarország éves GDP-jének kevesebb, mint majdnem egyharmada. 

De nem csak gazdasági károkról kell beszélnünk, hanem az emberi jogok és alapvető szabadságjogok durva és tömeges megsértéséről is. A krími tatárok és etnikai ukránok jogainak megsértése (oktatás, szabad vallásgyakorlás, civil szervezetek alapítása, gyülekezési jog) veszélyes mértékben megnőtt az oroszok által annektált Krím félszigeten. A hatóságok megfélemlítéssel hallgattatják el a más politikai nézeteket vallókat. Az annektálás óta legalább húsz krími tatárt raboltak el, három elrabolt embert holtan találtak meg, testén kínzás nyomaival. A mai napig senkit sem vontak felelősségre ezekért a tettekért. Folyik a média elnyomása. A hatóságok fenyegetések és korlátozó rendelkezések segítségével próbálják elhallgattatni a médiát és a nem kormányzati szerveket, ezáltal igyekezve a félelem uralmát bevezetni Krímben. 2015 januárjában bezárásra került az ATR, a krími tatár televízió állomás, több újságíró és blogger a felelősségre vonástól tartva a Krím elhagyására kényszerült. Az annektálást követően a hatóságok kötelezővé tették a médiumok nyilvántartásba vételét. A QHA – egy ismert tatár hírügynökség – regisztrálási szándéka nem járt sikerrel, amelyet a hatóságok nem indokoltak meg. Sem az ukránoknak, sem a tatároknak nincs tiltakozási joga, és nincs módjuk ápolni a saját kultúrájukat. Megszűnt több jelentős független szervezet, különösen azok, amelyek emberi jogi kérdésekkel foglalkoztak. A Mejlist, a krími tatár közösség képviseleti szervezetét nem ismerik el, ismert képviselői, mint Musztafa Djemilevt és Rufat Csubarovt nem engedték visszatérni a saját otthonukba, így most kényszerített száműzetésben élnek.

Tavaly a Krímet látogató kisebbségi ügyekkel foglalkozó törökországi küldöttség rendkívül aggályosnak találta a krími tatárok helyzetét, az EBESZ misszióját pedig nem is engedték a félszigetre. A Freedom House nemzetközi civil szervezet 2016. január 27-én kiadott, „Szabadság a világban – 2016” című jelentésében úgy jellemzi a politikai és állampolgársági jogokat a megszállt krími területeken, mint „korlátozott”. Viszont január 26-án Gerard Studman, az Európa Tanács elnökének különleges megbízottja által vezetett küldöttsége megkezdte munkáját Krímben. Várjuk a tapasztalataikat.

Végül pedig egy, a gazdasági témáktól eltérő kérdés. Az erőszakos és fenyegetőző orosz retorika láttán ismét felmerült Ukrajna NATO tagsága. Ön szerint van valós esély vagy inkább politikai akarat a katonai szövetséghez való csatlakozásban?

Az erőszakos és fenyegetőző orosz retorika következtében Ukrajna keleti megyéiben meghalt 9000 ember! Donbasz egyes körzeteiben működő terrorista szervezeteknek (tavaly az ukrán parlament elfogadott egy döntést, amelyben az önhatalmúlag kikiáltott "népköztársaságban" harcolókat terrorista szervezeteknek minősítette, valamint felhívta az ENSZ és a világ más vezető nemzetközi szervezeteinek illetve nemzeti parlamentjeinek a figyelmét is, hogy járjanak el hasonlóan. -szerk.), - amelyek a Kreml zsinórbábjai - a feladatuk háborús helyzetet provokálni és fenntartani a konfliktust, akadályozva ezzel Ukrajna közeledését az EU-hoz és a NATO-hoz.

Oroszország saját, birodalmi és ukránellenes politikájával teljesen logikusan azt az eredményt érte el, hogy az ukrán nép, amely még néhány évvel ezelőtt békés együttélésre számított az orosz néppel, most nagyon tisztán látja, hogy az orosz vezetés nem törődik az ukránok igazi függetlenségéhez fűződő vágyaival és gazdasági érdekeivel. Putyin még egyszer szeretne régi orosz birodalmat létrehozni, és ha ez nem is sikerül, akkor Ukrajna legalább legyen ennek a birodalomnak a „szürke zónája”, befolyási övezete. Mi ebből a szerepből nem kérünk! Oroszország befolyási övezetében senki nem akar maradni. 

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy nincs előrelépés a minszki megállapodás végrehajtásában sem, az Oroszország és az általa támogatott terroristák: 

• Nem vonták ki a nehézfegyverzetet az ütközési zónákból.
• Nem vonták ki Ukrajna területéről a törvénytelen fegyveres csoportokat, a hadieszközöket, a fegyvereseket és a zsoldosokat.
• Tiltott 120mm-es tüzérséget és aknavetőket használva rendszeresen tüzet nyitnak az ukrán védőállásokra, provokálva a választüzet. 
• Nem engedik az ukrán-orosz államhatárhoz az EBESZ misszióját.
• Nem történt fogolycsere.

Koncepciós perekben ítélték el Szencov és Kolcsenko ukrán állampolgárokat, és tovább folyik a koncepciós per Nadija Savcsenko ellen is, aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ukrán küldöttségi tagja. Mi több, mostanában nagy számban érkezik Oroszországból modern nehézfegyverzet is. Ezek a tények biztosan nem fognak hozzájárulni a tűzszünet fenntartásához és konfliktus békés rendezéséhez.

Február 1-en Berlinben Angela Merkel német kancellár megerősítette, hogy a szankciókat addig kell alkalmazni Oroszországgal szemben, amíg az oroszok nem teljesítik maradéktalanul a minszki megállapodás minden rendelkezését. Mi teljes mértékben egyetértünk a kancellárral és támogatjuk nyilatkozatát.