Magyar művészet Kolumbiában: a Recirquel az Ibéramerikai Színházi Fesztiválon
A fesztiválon 32 különböző ország produkciója vesz részt. Kelet-Közép-Európából Magyarország mellett Lengyelország és Szlovénia képviselteti magát egy-egy előadással. A fesztivál szervezői a hazai darabok mellett olyan társulatokat hívtak meg a világ minden tájáról, amelyekkel valamelyest bemutathatják, hogy „mi történik jelenleg a színház világában”. Vagyis a nemzetközi szinten is jelentős, kiemelkedő és haladó színpadi elképzeléseket szerették volna elvinni Bogotába. Emellett fontos volt, hogy eredeti zenével, saját zenészekkel kísérjék a darabokat. Méltán lehetünk tehát büszkék a Recirquel Paris de nuit-jére, amelyet ezek közé soroltak a szervezők. Egyébként ez az ötödik alkalom, hogy magyar művésztársulat lép fel az Ibéramerikai Színházi Fesztiválon 1990, 1992, 1994 és 2006 után.
Amellett, hogy a hazánkat képviselő darab igen magas színvonalú alkotás, érdemes kiemelni, hogy miért is annyira különleges. A Recirquel társulat a maga nemében egyedülálló és itthon még újszerű műfajnak, az újcirkusznak az első számú magyarországi képviselője. Ez tulajdonképpen a cirkusz és a színház finom ötvözéséről szól. Akiben valaha is ellenszenvet váltott ki a cirkusz – a jól ismert klisék, a bohócok vagy az állatidomárok miatt - azok most mindezt elfelejthetik és adhatnak egy újabb esélyt a műfajnak. Vági Bence társulata ugyanis egy megreformált cirkuszt mutat be nekünk, amely megszabadult az idejétmúlt, unalmas, vagy – egyesek számára - taszító elemektől.
Az akrobatikus mutatványok, az artisták látványos trükkjei már nem csak technikai szempontból érdekesek a néző számára, hanem kifejeznek és ábrázolnak is valamit. A Paris de nuit-ben a ’30-as évek Párizsának dekadens éjszakai életét. A darab címét a magyar származású, a két világháború között Párizsban letelepedett fotóművész, Brassaï (Halász Gyula) 1933-ben megjelent könyve után kapta. Brassaï képei által megihletve a Recirquel a könnyed, határtalan szórakozás, buja afférok, bohém művészek és kabarék világát festi le nekünk a nagyszerű tánc- és artista koreográfiákkal. A határok olyannyira nem léteznek és minden a feje tetejére áll, hogy a nézők és a színpad közötti határ is szó szerint elmosódik az előadásokon. A kolumbiai közönséget is bevonják az élvezetekbe, a párizsi pezsgésbe: sokszor kacéran, máskor játékosan. Ebben az elemében is meglepő és még inkább a kabarék hangulatát idézi a darab.
Természetesen szót érdemel a kiváló zenekar is, amely finom vagy épp élénk jazz zenével kíséri végig az előadást, egy-két helyen énekhanggal is megfűszerezve. A zene tökéletes harmóniája a koreográfiákkal segített a maximális művészi hatást elérni. Csak gratulálni lehet a kiváló zenészeknek és a zeneszerző Sárik Péternek, ahogyan az artistáknak és a táncosoknak is.
A bogotai közönség nemcsak nagy érdeklődéssel várta a darabot (teltházas előadások vannak), de nagy elégedettséggel és vastapssal búcsúztatja a művészeket. A kolumbiai kritikusok szerint a táncosok és akrobaták „a mozdulatok érzékiségét a legvégsőbb határokig viszik el”, a darabot egyszerre értékelik érzékinek és szórakoztatónak. Az El Tiempo napilap színházi kritikusa többek között azért ajánlja a Paris de nuit megtekintését, mert azt a magyar cirkuszt képviseli, mely a világ legjobbjai között van.
Köszönet a Recirquelnek, hogy a magyar művészek jó hírét öregbíti Latin-Amerikában! És még sok ilyen alkotás kövesse őket!