Kína: offshore ellen is véd az online nagy fal
- Az egész világ a globális elit és a Mossack Fonseca ügyvédi iroda offshore üzelmeit leleplező Panama-iratokra figyel.
- A kínai érintettek listáján van a regnáló elnök, egy volt miniszterelnök, egy bebörtönzött maoista párttitkár, és sok-sok Politbüro-tag.
- Hasonló ügy 2012-ben és 2014-ben is pattant már ki.
- Az internetcenzúra és a pártállami sajtó azonban tesz róla, hogy erről Kínában kevés szó essen.
Szigorú cenzúrával és az állami média hallgatásával igyekeznek elfedni az egy hete napvilágra került „Panama-iratok” kínai szálait a pekingi hatóságok, és nem véletlenül. A személyesen vagy rokonain keresztül offshore-ügyletekkel hírbe hozott több mint száznegyven nemzetközi vezető közül legalább nyolcan a Kínai Kommunista Párt (KKP) mai vagy egykori magas rangú tisztviselői. Köztük van Hszi Csin-ping (Xi Jinping) jelenlegi államfő, Li Peng egykori miniszterelnök, Po Hszi-laj egykori befolyásos – azonban nemrég korrupció miatt életfogytiglanra ítélt – csungcsingi (Chongqing) pártvezető és Csia Csing-lin (Jia Qinglin), a KKP legfőbb döntéshozó szervének, Politikai Állandó Bizottságnak (Politbüro) egy korábbi tagja.
Az erről szóló hírek ugyanakkor rendszerint fennakadnak a kínai hatalom kiterjedt internetes cenzúragépezetén, az „online nagy falon” (lásd pl. itt, itt és itt). A hatóságok felszólítására már az ügy kirobbanásának másnapján bejegyzések százai tűntek el a kínai közösségi médiumokról, mikroblogokról és hírportálokról, az országban működő népszerű keresőrendszerek nem hoznak ki találatot a „panama + offshore” kulcsszavakra, és több külföldi hírszolgáltató tartalmait is sikerült részben elérhetetlenné tenni. A pekingi külügyminisztérium szóvivője az értesüléseket alaptalan vádaskodásnak nevezte, a Global Times című angol nyelvű pártbulvárlap pedig a nyugati hatalmak összeesküvéseként festette le a botrányt, anélkül azonban, hogy annak kínai vonatkozásaira a legkisebb utalást is tette volna.
A dokumentumokat feldolgozó szervezet, az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) tematikus adatbázisában eddig négy volt és jelenlegi kínai vezető családtagjainak offshore ügyleteit hozták név szerint nyilvánosságra. Hszi Csin-ping elnök a sógora, Teng Csia-kuj (Deng Jiagui) miatt került a listára, aki 2009-ben tett szert két Brit Virgin-szigeteki társaságra, és bár a cégek Hszi 2012-es párt-, majd 2013-as államelnökké választásakor már nem működtek, a Bloomberg egy 2012-es írása szerint Teng és felesége, Csi Csiao-csiao (Qi Qiaoqiao, Hszi elnök nővére) így is több százmillió dollárt érő vagyont birtokol. (Hszi Csin-ping számára az ügy különösen kínos lehet a politikai imázsépítésében fontos szerepet játszó korrupcióellenes kampány fényében.)
Ott van a listán Li Peng korábbi kormányfő (1987-1998) lánya, Li Hsziao-lin (Li Xiaolin) is, aki egy liechtensteini alapítványon keresztül birtokolt egy Brit Virgin-szigeteki céget, továbbá a 2002 és 2012 között Politbüro-tag Csia Csing-lin (Jia Qinglin) unokája, Jasmine Li; ő 2010-ben egy dollárért vásárolt meg egy ugyanott bejegyzett kft-t, hogy azon és egy másik offshore társaságon keresztül tulajdonoljon két pekingi tanácsadócéget. A negyedik megnevezett kínai politikus Po Hszi-laj (Bo Xilai), Csungcsing egykori nagyhatalmú maoista párttitkára, akit a 2012-es soros őrségváltás idején buktattak meg, majd 2013-ban korrupciós ügyei és hatalommal való visszaélés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Nem sokkal korábban elítélt felesége, Ku Kaj-laj a Panama-iratok tanúsága szerint 2000-ben vett részt egy offshore ingatlancég létrehozásában, természetesen a Brit Virgin-szigeteken (ezt később egy dél-franciaországi luxusvilla megvásárlására használta fel).
Ők ráadásul csak a jéghegy csúcsa. A Mossack Fonsecának több képviselete van Kínában, mint a világ bármely más országában: szolgáltatásait a fontos pénzügyi központnak számító Hongkong, Sanghaj és Sencsen (Shenzhen), valamint Csingtao (Qingdao) és Talien (Dalian) kikötővárosai mellett olyan kevésbé ismert vidéki központokban is igénybe lehet venni, mint Csinan (Jinan), Hangcsou (Hangzhou) és Ningpo (Ningbo). Ezen belül a panamai ügyvédi iroda világszerte mintegy 14 ezer közvetítő partneréből a legtöbb, kétezernél is több Hongkongban működött, és a legszorgosabbnak is ők bizonyultak, több mint 37 ezer – általában a Brit Virgin-szigeteken – bejegyzett offshore céggel.
Az, hogy a kínai pártelit, az ún. „vörös nemesség” elképesztő vagyonokat halmoz fel, eddig sem volt titok, ahogyan az sem, hogy a legmódosabb kínaiak szeretik a pénzük jó részét külföldön (például kaliforniai vagy ciprusi ingatlanokban, Szingapúrban felvásárolt luxuscikkekben, esetleg gyermekeik amerikai tandíjaiban) tudni. A korrupció bele van kódolva a hatalom és az információ központosításán alapuló kínai politikai-gazdasági rendszerbe, a vagyonmenekítést pedig elsősorban a rezsimen belüli leszámolásoktól való félelem, illetve a rezsim általános stabilitásával szembeni kétségek táplálják. Mivel a kötött devizagazdálkodás keretében magánszemélyek legfeljebb évi 50 ezer dollárt vihetnek ki a szárazföldi Kínából, és cégek is csak meghatározott célokra válthatnak jüant külföldi valutára, a kiáramló pénz zöme illegális úton vagy a két különleges közigazgatási terület, Hongkong és Makaó speciális pénzügyi szabályozását kihasználva távozik az országból.
A mostani kiszivárogtatás a konkrét nevek szintjén is kevés újdonságot tartalmaz a téma ismerőinek. A Bloomberg már 2012-ben beszámolt az akkor még alelnök Hszi Csin-ping tágabb családi körének vélhetőleg több százmillió dollárt érő bányaipari, ingatlanpiaci és telekommunikációs érdekeltségeiről, a New York Times pedig Ven Csia-pao (Wen Jiabao) akkori miniszterelnök kilencvenéves édesanyjának, továbbá fiának, lányának, öccsének és sógorának (gyakran közvetítőkön és strómanokon keresztül elrejtett) vagyonáról. Az értesülésekről beszámoló amerikai sajtótermékeket hamarosan sorra letiltották a hatóságok. 2013 novemberében a New York Times írta meg, hogy a további retorzióktól félő Bloomberg szerkesztősége visszatartott egy, a kínai elit korrupciós ügyeiről szóló cikket; válaszul a kínai hatóságok 2014 elején kiutasították a lap egyik pekingi tudósítóját.
Körülbelül ugyanekkor, 2014 januárjában pedig a mostani botrányt is kirobbantó ICIJ hozott nyilvánosságra egy kifejezetten Kínára fókuszáló, közel 22 ezer szárazföldi és hongkongi, valamint 16 ezer tajvani offshore-ügyfélről szóló iratanyagot. Az idei Panama-botrányban érintett nagy nevek és karibi ügyleteik egy része már ekkor előkerült, de számos további pártvezetőről, katonatisztről és üzletemberről is kínos részletek derültek ki. A kínai kormány természetesen ekkor is az ügyről beszámoló hírszolgáltatók elérhetetlenné tételével válaszolt a kiszivárogtatásra.
A kínai cenzúra érzékenysége különösen érdekes annak fényében, hogy sem a mostani, sem a korábbi riportok nem bizonyítják (sőt, nem is állítják), hogy a célkeresztbe vett vezetők vagy családtagjaik bármilyen törvényt megszegtek volna. A Wall Street Journal erre utalva egy kínai közmondás bolond emberéhez hasonlította a pekingi hatóságokat, aki, miután kincseit elásta, gondosan kiírta a rejtekhelyre: „itt nincs háromszáz ezüstpénz!” Offshore cégek birtoklása önmagában véve nem törvénysértő, és miközben a zsebüket saját kezükkel tömő tisztviselőkre újabban nehéz idők járnak, a rokonságon keresztül történő vagyonszerzés és kimenekítés jórészt ma is a „tűrt” kategóriába tartozik Kínában. Másfelől a legfelső politikai körök vagyonának és életmódjának közszájon forgása anélkül is súlyosan alááshatja a kínai rezsim legitimitását, hogy bebizonyosodjon a korrupció és az adóelkerülés vádja.
Az úgynevezett „Panama-aktákat” 2016. április 3-án hozta nyilvánosságra a német Süddeutsche Zeitung és a számos ország oknyomozó újságíróit összefogó, washingtoni székhelyű ICIJ. A panamai Mossack Fonseca ügyvédi irodától ellopott 11,5 millió dokumentum több mint 240 ezer offshore cég ügyeiről számol be, amelyekkel a világ legalább 140 vezető politikusa és állami tisztviselője (vagy ezek rokonai), továbbá üzletemberek, sportolók, hírességek és bűnözők egész sora hozható kapcsolatba. A panamai cég tagad minden törvénytelenséget és etikátlanságot. A botrány egyesült királyságbeli, franciaországi, izlandi és latin-amerikai szálairól lásd a Kitekintő cikkeit; a dél- és kelet-ázsiai nevek között a KKP magas rangú politikusai mellett ott van Navaz Sarif pakisztáni elnök három gyermeke, Nadzsíb Razak maláj kormányfő fia, Ang Vong Vathana kambodzsai igazságügyi miniszter és Anurag Kedzsrival, egy kis indiai politikai párt fővárosi szervezetének egykori elnöke is.