Rosszul járnának a Brexittel a V4-ek
- A V4 mindig is rövid távú politikai érdekekre fókuszáló ad hoc koalíció volt, és a felszín alatt messze nem olyan egységes, mint amennyire kívülről a migrációs válság fényében látszik.
- Az EU-elnökséget napokon belül átvevő Szlovákia még idén kétszáz menekült befogadására készül, konstruktívabb álláspontra helyezkedve, mint referendumot tartó magyar partnere.
- A brüsszeli kerekasztal-beszélgetésre érkezett szakértők azzal a közkeletű nyugati sztereotípiával is szembeszálltak, amely csak bajkeverőket lát a térség országaiban.
Nyugat-Európában általában nem értik, vagy félreértelmezik a Visegrádi Négyek együttműködését, és a V4-ek messze nem alkotnak olyan homogén csoportot, mint azt sokan gondolják – húzták alá közép-európai kutatók a brüsszeli Európai Politikai Központ által hétfőn szervezett beszélgetésen. A négy visegrádi országból érkezett szakértők azzal a közkeletű nyugati sztereotípiával is szembeszálltak, amely csak bajkeverőket lát a térség országaiban.
A meghívott előadók közül többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy a máig csak egyetlen intézménnyel rendelkező és lényegében kizárólag a kormányok együttműködésére alapozó csoportosulás kezdettől fogva ad hoc koalíció volt, ami elsősorban rövid távú érdekek elérésére koncentrált.
Adam Balcer, a varsói WiseEuropa Intézet Eurázsiai programért felelős projektmenedzsere szerint a V4-ek között a migránsok elutasítása a legkisebb közös nevező. Úgy vélte, hogy a jelenlegi lengyel kormány messze túlértékeli a V4-ek jelentőségét, és biztonsággal összefüggő aggályai okán természetesebb partnereket találhatna Romániában és Svédországban.
Milan Nic, a pozsonyi GLOBSEC politikai intézet kutatási igazgatója szerint ugyanakkor Visegrád nem egy projektes együttműködés, és sokkal többről szól, mint a migráció. Példaként hozta fel az energetikai és klímapolitikai együttműködést és az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyekben a négy ország hosszú évek óta szorosan összehangolja a politikáját. „A felszín alatt ugyanakkor a V4 nem annyira egységes, még a migráció kérdésében sem” – mutatott rá a szlovák szakértő.
Miközben Magyarország ősszel referendumra készül, addig három visegrádi partnere csendben a menekültek áthelyezésére készül – mutatott rá Milan Nic. Ez mindenekelőtt a csehekre érvényes, de a szlovák kormányra is, amely még a soros EU-elnökség átvétele előtt, a kutató szerint már néhány napon belül hozzákezd 100-100 szíriai menekült önkéntes alapon történő áthelyezésére (Görögországból vagy Olaszországból), illetve áttelepítésére az EU-n kívülről, amit az év végéig kíván végrehajtani. Robert Fico ezzel egy korábbi ígéretének tesz eleget, de a kötelező menekültkvótákat elutasító szlovák álláspont ezután sem változik.
Bartha Dániel, az Euró-atlanti Integráció és Demokrácia Központ igazgatója úgy véli, hogy a V4-ek külpolitikai téren fel- és elismerik, hogy az érdekeik eltérnek, ennek ellenére támogatják egymást. Ő úgy látja, hogy miközben Lengyelország számára a keleti irányú kihívás (nyílván az orosz veszély) jelenti a fő biztonságpolitikai problémát, addig másik három partnere inkább a déli szárny felé kacsingat, onnan számít nehezen kezelhető kihívásokra.
A magyar kutató ugyanakkor az orosz szankciók ügyében nem számít arra, hogy akár Magyarország, akár a visegrádi négyes bármelyik tagja kilógna a sorból és megbontaná az uniós egységet.
A prágai kutatóintézetet képviselő kollégája úgy látja, hogy Közép-Európának lenne a legtöbb veszítenivalója az esetleges brit kilépés miatt az EU-ban bekövetkező szétforgácsolódástól. „A visegrádiak számára a jólét a központi kérdés, és ezt csak egy erős EU képes biztosítani” – hangsúlyozta Martin Michelot. A francia nemzetiségű szakértő szerint a brit kilépésben a négy ország eurószkeptikusai saját igazuk megerősítését látnák. Nagy-Britannia kiválása esetén ugyanakkor a visegrádiaknak nem lenne elég politikai súlyuk azoknak a prioritásoknak az előremozdítására az EU-n belül (mint amilyen a keleti partnerség, vagy az egységes belső piac), amelyekben London a szövetségesüknek számít.
Adam Balcer arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi varsói kormány egy nagyon laza szerkezetű EU-t képzel el, amit nagyon erős nemzetállamok társulása irányít. A Brexit esetére azt jósolta, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt még inkább eurószkeptikussá válna.
A GLOBSEC kutatási igazgatója szerint a Brexit esetén a csehek és a szlovákok számára nem okozna nehézséget egy még inkább a németek által dominált EU elfogadása. Ennek viszont az ellenkezőjét valószínűsítette Magyarországon és Lengyelországban.
A Prágából érkezett kutató szerint Csehország számára ezután is Berlin marad az igazodási pont (ellentétben Varsóval, amelynek erős embere, Jaroslaw Kaczynski szinte egyetlen lehetőséget sem mulaszt el arra, hogy gyarmatosítóként állítsa be Németországot). Úgy véli, hogy Prága nem osztja Budapestnek és Varsónak azt az érzését, miszerint a V4-ek között mindig is nagyon szoros volt és lesz az együttműködés. „A V4-ek dinamizmusa más lesz egy év múlva” – jósolja Martin Michelot.
Az Europeum Intézet kutatási részlegének vezetője a V4-ek néhány nappal ezelőtti prágai csúcstalálkozója után tartott sajtótájékoztatón hallottakból is azt a következtetést vonta le, hogy a négy ország között jelentősek a politikai különbségek. „Kevés olyan eseményt tudok felidézni, ahol a beszédek ilyen nagy eltérésekre világítottak rá a pozíciók között” – szögezte le.
A cseh kormányfő beszédéből kiemelte, hogy Prága „hasznos partnere” kíván lenni az EU-nak. Beata Szydlo, lengyel miniszterelnök ezzel szemben nagyon hazabeszélt, és a legstabilabb és legvirágzóbb térségként festette le Közép-Európát. Orbán Viktor a prágai kutató szerint a jelenlegi európai politikai eliten köszörülte a nyelvét, és egyenesen azt állította az arab tavasz kudarca nyomán, hogy a demokráciában csődöt mondott a külpolitika. Robert Fico – nyílván a közelgő szlovák EU-elnökség miatt is – mértékletes volt, „államférfi-féle alapállást vett fel”, és amellett érvelt, hogy az EU-nak „a húsról és a tejről kellene leginkább gondoskodnia”.
Magyar kollégája, Bartha Dániel viszont úgy látja, hogy Prágában semmi meglepő nem történt, mindenki azt nyújtotta, ami az előzmények alapján elvárható volt tőle.